A növények, a Föld élővilágának hallgatag lakói, türelmesen és szelíden veszik körbe és töltik fel életünket. Már egy lélegzetvétellel is kapcsolatot teremtünk velük. Virágcsokrokként életünk ünnepélyes pillanataiban, mély szippantás a tea illatából egy nehéz reggelen, erőt adó gyökérzöldség-leves egy hosszú betegség után, mámorító nedűként egy pörgő éjszakán…
Sokszínű az emberiség, sokféle élethelyzettel és problémával – a növények megjelenési formája, elkészítése módja és ránk gyakorolt hatása is épp oly sokszínű. Mivel az emberi lénynek sokféle állapota lehetséges, a gyógynövényeket és a táplálékként szolgáló zöldségeket is több módon használhatjuk fel.
Ami leggyakrabban eszünkbe jut, az a gyógynövény-tea, mely egyszerű forrázatként készül. Megfázáskor egy meleg, mézes hársfatea, vagy a széles tünetcsoportra alkalmazott kamillatea. Pedig a felhasználás módja ennél jóval sokszínűbb lehet: nézzünk hát néhány példát!
Ugyanezt a kamilla-forrázatot vattapamaccsal borogatva kötőhártya-gyulladásra is lehet alkalmazni, vagy a kislángon gőzölgő kamillatea fölé hajolva, inhalálva javíthatjuk gyulladásos arcbőrünk vagy légútjaink állapotát.
Nem forrázva, hanem főzéssel készítjük el azokat a teákat, melyekből a csersavtartalmat kívánjuk feltárni, vagy pedig keményebb szövetűek (pl. termés, mag, gyökér). A mályvagyökeret először kis lángon főzzük, utána áztatni hagyjuk, hogy nyálkaanyagai kioldódjanak, és gyomorhurut, fekély esetén iszogathatjuk. Akinek nincs ideje teakészítéssel bíbelődni, de köhögés kínozza, annak az útifű szirup formájában is rendelkezésére áll. A szirup a növény erejének már töményebb kivonata – általában cukorral készítik s kanalas orvosságként fogyasztják.
Ám vannak bizonyos növények, melyeknek hatóanyagai vízzel nem szívesen elegyednek, ezeket alkohollal tudjuk kicsalogatni a növény sejtjeiből. Ilyen az immunerősítő kasvirág, mely sokkal hatásosabb tinktúraként, mint teaként. Tinktúraként fogyasztják az étvágyserkentőket, vagyis a gyomorkeserűket is: édesítés nélkül ajánlott fogyasztani étkezés előtt, mert a keserű íz serkenti a nyálmirigyek működését, ezen keresztül pedig a többi emésztőmirigy működését is.
Vannak olyan gyógyító növények is, melyeknek sem vizes, sem alkoholos kivonatát nem ajánlott elkortyolgatni, mert a szervezet számára túl erős anyagokat tartalmaz. Ilyen a fekete nadálytő, melynek ősszel gyűjtött gyökeréből kenőcsöt készítenek és a törött csontot tartalmazó testrészre kenik. A körömvirág napsárga szirmaiból, olívaolajjal és kókuszvajjal készült krémje pedig kellemesen hűvös és simogató a strandon való alvás után zaklatott állapotba került hátbőrünkön.
Aranyér, fehérfolyás esetén az ülőfürdő hozhat enyhülést: diófalevél, körömvirág, fehér árvacsalán keverékéből készített tömény kivonatot hígítsunk fel egy lavór vízben és üljünk bele, mosdassuk meg az érzékeny részeket.
A betegségek esetén nem csak különböző gyógynövény-kivonatokban érdemes gondolkodni, hanem ételként való fogyasztásban is. Az egyszerű, untig ismert zöldségeink is valamilyen hatással vannak a testünk aktuális problémáira. Kultúrnövényeink gyógyhatása külön köteteket tölt meg, és aki megismeri ezeket a hatásokat, okosan tudja táplálni testét mind az egészséges, mind a betegeskedő időszakban.
Vegyünk egy megfázásos példát: ilyenkor az arc fázik, tüsszögéssel, híg orrváladékkal kísért tünetegyüttesünk van, esetleg hőemelkedés kíséri – ezt remekül lehet ellensúlyozni csípős, tüzes fűszerekkel, növényekkel. A paletta színes: fogyaszthatunk nyersen fokhagymát, míg könnyünk nem serken, vagy chilit szórhatunk a forró tea felszínére. Kenjünk csípős tormakrémet a pirítósra, csipegessünk hagymacsírát, vagy gyömbérrel fűszerezzük ételeinket.
További néhány példa a teljesség igénye nélkül a gabonák, zöldségek, gyümölcsök világából: a kukoricaszemek forrázata méregtelenítő hatású húgyhólyag- és vesegyulladásoknál, a bab erősíti a szívműködést és a vérkeringést, a sárgarépa lassítja az öregedési folyamatokat, a paradicsom őrzi a bőr, a haj és a körmök épségét. A szamóca leve megköti a mérgező nehézfémeket a belekben, a szeder megelőzi a vénás betegségeket és az aranyeret, a ribiszke fokozza az életerőt. Az ételek készítésekor használt fűszerek az ízesítő hatáson kívül jelentős gyógyászati erővel is bírnak: például az ánizs görcsoldó, a bazsalikom olaja elűzi a bélférgeket, a kömény puffadásgátló, a majoránna csillapítja a menstruációs görcsöket.
Akik pedig nem elégszenek meg az „alap-egészséggel”, tovább tudják növelni testük energiatartalmát speciális, ún. adaptogén gyógynövényekkel. Ezek a növények úgy működnek, hogy nem kifejezett tünetekre jók, hanem önmaguktól olyan helyen látják el a szervezetet plusz energiával, ahol arra épp szükség van. A legismertebb adaptogén gyógynövény a ginzeng, mely sokféle formában fogyasztható, ezek közül a helyzetünktől függően választhatunk. Hosszú betegség után lábadozóknak elég pár szelet ginzeng az erőlevesbe, bátrabbak az ázsiai ginzeng (Panax ginseng) zöld dobozos ampulláját (tinktúráját) is választhatják. Szintén adaptogén növény a trópusi guaraná és az ázsiai illatos rózsásvarjúháj, ezekkel a növényekkel főleg valamilyen készítmény (étrendkiegészítő) formájában találkozhatunk.
Az eddig áttekintett lehetőségek máris rengeteg utat nyitnak az érdeklődők számára – mégis, csak egy kisebb szeletét teszik ki a tágabb értelemben vett gyógynövények világának!
Ugyanis az embernek nem csak teste, hanem lelke és szellemisége is van, s amennyire lehet a test problémáira hatni a növényekkel, épp annyira lehet a lelkivilágra, pszichikumra, szellemiségre is. Ennek hathatós példája a pszichoaktív növények csoportja: anyagaikkal nem csak a szervezet működésére hatnak, hanem hallucinációkat, látomásokat idézhetnek elő.
Az illatok befolyással vannak az emésztő szervrendszerünk működésére is, de a memóriánkra és a közérzetünkre is, mert a szaglóideg ingerülete szinte közvetlenül az agyunkba jut, a limbikus rendszerbe, ami felelős az érzelmi, ösztönös viselkedésért. Gondoljunk elsőnek az illóolajok, füstölők világára. Nagymamák levendulaillatú ágyneműje, zöldalma illatú gyertya, vagy a „karácsonyi illatkeverék” is, ami az ünnepekkor használt fűszerek keveréke. Más hatást kelt egy irodában használt aromalámpa citrom-, vagy szantál illattal. Templomok tömjénje, vagy szent helyeken gyújtott füstölők illata is már segít emelkedett lelkiállapotba kerülni. Lelki-testi feszültségeinket oldja egy citromfű, bergamott, levendula illóolajjal kevert meleg fürdővíz. A meditációs elmélyüléshez valamely nehezebb keleti illatot szoktak ajánlani: pl. az ilang-ilang, indiai citromfű, kubeba, fahéj; sőt az egyes csakrákhoz is társítottak illóolajokat, például a korona csakrához a lótuszt.
Az illóolajok hatását már alig néhány csepp is hordozza, de töménységük végett belsőleges használatuk nem ajánlott.
Ámde a virágok hatásához nem csak igazán hosszas és drága kivonatolással férhetünk hozzá. Két kitűnő orvos is tett olyan felfedezést, melyben a növények hatását a legegyszerűbb oldószerrel: a vízzel vonja ki, de egy speciális módon, aminek eredményeként nem a hatóanyag kerül bele a kivonatba, hanem a hatóanyag hatása. Mindkét módszer alaptétele az, hogy a víz igen jelentős információtároló és – hordozó közeg.
Samuel Hahnemann nevéhez fűződik a homeopátiás orvoslás. A homeopátiás szerek ún. potenciálással készülnek, ami nem más, mint egy adott növény (vagy állati eredetű anyag, ill. ásvány) hatóanyagának százszoros, ezerszeres vagy ötvenezerszeres hígítása több lépcsőben, rázogatással és ütögetéssel együtt. Egy kész homeopátiás szerben már maga a hatóanyag kémiailag már nem is játszik szerepet, hanem sokkal inkább az információja, így sokkal inkább a szervezet belső, öngyógyító rendszerét ösztönzi, amiben fontosak a lelki tényezők is. A homeopátia használ több mérgező növényt is, illetve közismert növényeket néha a megszokottól teljesen eltérő hatással emlegeti. Például a kökörcsin (Pulsatilla) teája mérgező, ezért a fitoterápia nem használja. Ezzel ellentétben a homeopátiás kivonata jó a következő tünetegyüttesre: nyálkahártyák krónikus folyása, változékony hangulat, torokgyulladás, szomjúság hiánya, elhagyatottság-érzés.
A másik speciális módszer dr. Edward Bach nevéhez fűződik, és róla Bach-virágterápiának nevezték el. Harmincnyolc virágból készített speciális vizes kivonatokat, és kifejezetten lelki tüneteket társít hozzájuk, ugyanis azt állapította meg, hogy bizonyos növények rezgése megfeleltethető adott lelki problémák rezgésszintjével. A gyógyításban kulcsfontosságú a jellem hiányosságainak, félreértéseinek, negatív reakciómintáinak felismerése. A páciens a problémáinak leküzdéséhez kap segítséget az esszenciáktól, amikkel képes lesz visszatérni a saját belső harmóniájához. Szintén néhány példa: három virág kivonata segít a magányosság érzésén. A hangafű esszencia olyanoknak való, akik állandóan társaságot keresnek, mert fontosnak érzik problémáik megosztását másokkal. A nebáncsvirág akkor jó, ha valakit a türelmetlensége, száguldása tesz magányossá. A békaliliom pedig olyan embereknek való, akiket az állandó felsőbbrendűség-tudatuk, büszkeségük tesz távolságtartóvá és elszigeteltté.
Összefoglalva: a gyógynövények, zöldségek és gyümölcsök hatással vannak mind testünkre, mind lelkünkre. Említhetjük csupán az egyik, vagy a másik szint tüneteit, de ne feledjük, voltaképp egy összetett hatást gyakorlunk egy összetett rendszerre. Ezt a keleti bölcsek jól tudták: régi gyógynövény-formulák maradtak ránk, melyek hatását leírták mindhárom szinten. Ismerkedjünk magunkkal, térképezzük fel problémáinkat és céljainkat, bátran próbáljuk beilleszteni az egyes mozaikokat mindennapi életünkbe, s örömmel tapasztalhatjuk a sokféle pozitív változást.
„Az ember a természet része”- ismerjük ezt az elcsépelt, milliószor hallott mondást. De vajon megéljük-e? Ebből a rövid bemutatóból is látszik, mennyire sokrétű a növényvilág emberekre gyakorolt hatása, s az egyéntől függ, mennyire tudatos ezekben a hatásokban, s mennyiben használja ki azokat teljes körű egészsége érdekében. Megismerni az összes lehetséges kapcsolatot, az emberi lény összes lehetséges problémáját roppant feladat, és sokat kell tanulni ahhoz, hogy egyszerűvé váljék. Viszont már akkor nagyot tettünk magunk és környezetünk egészségéért, ha az általunk fontosnak tartott problémákra és helyzetekre vonatkozó információkra, ill. azok felhasználására nyitottak, érdeklődők vagyunk, s ezekért az áldásokért cserébe tisztelettel és szeretettel fordulunk a hallgatag és szelíd növényvilág felé.
Papp Orsolya, 2016.